Gondolatok az önismeretről...

"Az önismeret valójában nem más, mint az értelmi - érzelmi intelligencia fejlesztése, és annak következetes átültetése a gyakorlatba."

Az ön meg - felismerés elsődleges feladat mindenki számára, mert e nélkül a sorsunk jobbra fordulása nem valósulhat meg, mint ahogy következésképpen a megújulás, a tudatunkra ébredés sem.
Például, ahhoz hogy jó döntést tudj hozni, tisztában kell lenni önmagaddal, értékrendeddel, gondolataiddal, tetteiddel, mert időnként az önmagaddal való szembesülés szinte elkerülhetetlen (!), és e nélkül a gonosz munkálkodása sem ismerhető fel, illetve nem különböztethető meg (!) ..., pedig az ellenséget meg kell ismerni ahhoz, hogy meg tudd magad és társaidat védeni, és le tudd győzni, valamint felül tudj kerekedni rajta.

Tehát meg kell érteni azt, hogy először minden belülről változhat meg, ahogy az ember, úgy a világ is.

Feladat: öntudatos emberré válás, de minél hamarabb, mert a nemzet, az erkölcs ezt követeli!

El kell indulni, de rendületlenül az emberibb értékrend irányába...

A bátorság elsősorban ott kezdődik, hogy szembe merünk nézni önmagunkkal, hibáinkkal, tévedéseinkkel, vétkeinkkel.

Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

"Mélyre kell merülnünk ahhoz, hogy magasra szárnyalhassunk."

Legtöbbet arról kell beszélni, gondolkozni, amit akarunk, és nem mindig arról, hogy mit gondolnak mások, illetve mit csinálnak körülöttünk, ellenünk.
Hiszen az univerzum, benne minden úgy működik, hogy ahová a gondolat, a figyelem fókuszál, ott összpontosul az energia, s a teremtő erő!

Ezért fontos, hogy miről és miként beszélünk, és mennyit foglalkozunk vele.

... a mi akaratunkat kell érvényre juttatni, ezen kell munkálkodni (!), és nem az ellenünk tevők akaratához, elképzeléseihez igazodva - sajnos általában - beletörődéssel való asszisztálásra, vagy esetleg azok toldozására, megváltoztatására, illetve a témájuk egyre mélyebb boncolgatására, valamint ne az ellenük való fellépésre, szembe szegülésre fordítsuk figyelmünket, kössük le az energiánkat.

... elgondolkoztál-e már azon, hogy valójában mi magunk "is teremtjük", tartjuk el, szolgáljuk ki azokat a szörnyeket, akik pokollá teszik az életünket?!
...

"Miközben önmagunkat kutatjuk, rátalálunk magunkban valami újra. Valami rejtett dolog megmutatkozik, amiről addig sejtelmünk sem volt. Valami, ami meglep minket, ám a felfedezésünk napján felmerül a kérdés is, miféle emberek vagyunk? Vajon a hős, vagy a bennünk bujkáló gonosz győzedelmeskedik végül?"

Folytatás későbbiekben... ha van még értelme?

Addig is álljon itt egy részlet Dsida Jenő Tükör előtt című verséből:

„… Aztán lecsillapult a szenvedély.
Hűs áhitattal szólt valami halk szó,
mint harmatejtő esti csöndbe mély
morajjal rengő távoli harangszó:
Ezentúl immár célja van, hogy élj:
Hirdesd testvéreidnek messzehangzó
igével, hogy csak az marad alul,
ki önmagát elejti és lehull.

Mondják, apáink bűne, ami történt.
Mindegy. Mienk a végzet és a sors.
Ők még a múltba révednek tükörként,
mi már a sodró víz tükrén, a gyors
jelenben látjuk arcunkat s a törvényt:
Tűrni - a bölcsek ételén a bors,
okulni - szükség, megbocsátni - jóság,
dolgozni - ez a legnagyobb valóság.

Bolyongani faluról falura.
Durva darócban gazdag, tiszta szellem.
Egymás szolgája mind és nem ura.
Csecsemő csámcsog minden anyamellen.
Így készülünk szelíd háborura,
mindíg magunkért, soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk
s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.

Tudjuk, magát emészti el, ki lázad,
ki lángot éleszt, könnyen lángba vész.
Jöjj, szent gyalázat, gyógyító alázat,
belül munkáló küzdelem: egész
kicsiny téglákból rakni föl a házat!
Jöjj, ősigazság, mit a gyermekész
derengve sejtett s ámulván fölismert,
mint próféták a köd mögött az Istent.

Akárki adta, én a sós torok
vad szomjával köszönöm ezt a sorsot,
a csattogó, kegyetlen ostorok
kínját, a bort igérő csorba korsót,
melyből epét és ürmöt kóstolok,
a nagy intést, a félig kész koporsót,
a csipkebokrot, mely a közönyön
romon virágzott. Százszor köszönöm. …"

ui.:
Mindenkinek van szabad gondolkozási joga, mert véleménye, amit szabadon elmondhat, az ugye már nem nagyon lehet. Mert a " szabad véleménynyilvánítás" sem más, mint egy nagy álca...
Gondolkozz el, talán tehetsz érte...

Váradi Sándor