A "nem cselekvés" értelmezése, elemzése, kezelése
A "nem tevés" is szándékos cselekedet! Miért is? Mert eldöntöttem, hogy nem akarok tenni semmit, vagyis a passzivitás érdekében cselekszem. Tehát nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem teszek semmit! EZ A NAGY TÉVEDÉS! Hanem, hogy nem teszek semmit, vagyis úgy cselekszem, mintha nem tennék semmit, mint ahogy az adott helyzet ezt megkövetelné. (például: várom a csodát, otthon ülök, nem teszek semmit, "mert nem merek, "gyáva vagyok", elvárom, hogy mások tegyék meg helyettem, "kényelmes vagyok", majd csak megoldódik valahogy..., stb.) A nem tevés esetében a figyelem, az energia a passzivitás irányába fecsérlődik el, ahelyett, hogy a figyelmet és szinte ugyanazt az energiát aktív cselekvésre, építő, alkotó dologra összpontosítva hasznosítanák. A passzivitás, nem tevés megnyilvánulásában is a szándék közvetlenül jelzi a cselekvő személy erkölcsi minőségét. Ne feledjük, ez a viselkedési morál többnyire közönynek, tunyaságnak, álszent képmutató jellemnek felel meg! Ezzel a nem tevéssel akár már bűnt is követhetnek el! A nem tevéssel talán pillanatnyilag még úgy tűnik, hogy nem tesz vele rosszat az ember, eleinte még nem merül fel a baj, de előbb, vagy utóbb mindenképpen rossz irányba, helyzetbe sodorja! Mint ahogy egy másik példával, hasonlattal élve: A hazugságban az is vétkes, aki nem ismeri fel, mert ez is a közönynek, a tunyaságnak tudható be. Összevetve tehát a nem tevés szándékos cselekedetnek minősül, viszont a hazugság lényege a szándékos félrevezetés. Mindkettő nagyon veszélyes emberre, társadalomra!
A "nem tevés" is szándékos cselekedet! Miért is? Mert eldöntöttem, hogy nem akarok tenni semmit, vagyis a passzivitás érdekében cselekszem. Tehát nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem teszek semmit! EZ A NAGY TÉVEDÉS! Hanem, hogy nem teszek semmit, vagyis úgy cselekszem, mintha nem tennék semmit, mint ahogy az adott helyzet ezt megkövetelné. (például: várom a csodát, otthon ülök, nem teszek semmit, "mert nem merek, "gyáva vagyok", elvárom, hogy mások tegyék meg helyettem, "kényelmes vagyok", majd csak megoldódik valahogy..., stb.) A nem tevés esetében a figyelem, az energia a passzivitás irányába fecsérlődik el, ahelyett, hogy a figyelmet és szinte ugyanazt az energiát aktív cselekvésre, építő, alkotó dologra összpontosítva hasznosítanák. A passzivitás, nem tevés megnyilvánulásában is a szándék közvetlenül jelzi a cselekvő személy erkölcsi minőségét. Ne feledjük, ez a viselkedési morál többnyire közönynek, tunyaságnak, álszent képmutató jellemnek felel meg! Ezzel a nem tevéssel akár már bűnt is követhetnek el! A nem tevéssel talán pillanatnyilag még úgy tűnik, hogy nem tesz vele rosszat az ember, eleinte még nem merül fel a baj, de előbb, vagy utóbb mindenképpen rossz irányba, helyzetbe sodorja! Mint ahogy egy másik példával, hasonlattal élve: A hazugságban az is vétkes, aki nem ismeri fel, mert ez is a közönynek, a tunyaságnak tudható be. Összevetve tehát a nem tevés szándékos cselekedetnek minősül, viszont a hazugság lényege a szándékos félrevezetés. Mindkettő nagyon veszélyes emberre, társadalomra!
Egy másik megközelítés:
Nem csak azok az egyének veszélyesek a társadalomra, családra, embertársakra, akik a gonoszságot az előbbiekben leírtak alapján követik el, hanem azok is, akik ezt tétlenül nézik. Akik tétlenek, vagyis a tétlenség irányában létezők is nagyon veszélyes elemek, mert a társadalom egészére is kártékony, romboló hatással vannak, lásd az országunk helyzetét példaként.
Ha úgy cselekszünk a köz, a közös jövőnk és a közjó érdekében, mint ki-ki a családja, gyermekei érdekében, akkor nem alakul ki hazánkban ez az áldatlan állapot és nem tud uralkodni és fosztogatni egyetlen kormány, idegen népség sem. Ez az igazság, ezt kell meglátni, megérteni!
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik, és lemond az igazságról, aki megnyugszik abban, amiben él.
Elgondolkozván e sorok olvasása után, ki-ki önkritikát gyakorolva mérlegelni szükséges ahhoz, hogy ezeket a hibákat elkerülje a saját, a környezete és a hazája érdekében. Még mindig jobb későn, mint soha!
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik, és lemond az igazságról, aki megnyugszik abban, amiben él.
Elgondolkozván e sorok olvasása után, ki-ki önkritikát gyakorolva mérlegelni szükséges ahhoz, hogy ezeket a hibákat elkerülje a saját, a környezete és a hazája érdekében. Még mindig jobb későn, mint soha!
A látás, a tudás, a megértés öröme a természet -es élet legnagyszerűbb ajándéka! A természet az ISTENI törvények szerint él, működik, virágzik.
Élj Te is az ISTENI törvények szerint!
Váradi Sándor
2011 december 7.
Váradi Sándor
2011 december 7.
1 megjegyzés:
Egyetértek!
Megjegyzés küldése