Válaszlevél egy levelezésből

Kedves Barátaim!

Sok igazság van a neten keringő levelekben, írásokban, véleményekben. De...!

Nekem az a tapasztalatom, hogy totálisan bénák az emberek, teljesen megtöltötték mindenféle félelemmel és egyre több irányból. Teljesen eluralkodott a félelem bennük, azokban is jól látható, akik hangoskodnak, magyarázkodnak, okoskodnak, még az indulatosan kardoskodókban is ott lapul a félelem, mert ha valaki esetleg valamilyen "helyzetbe" hozza, vagyis döntés elé állítja, már visszalép, meghátrál.

Nem mernek az emberek tenni, lépni semmit. Még dolgozni sincs kedvük, ha még akad is valamilyen lehetőség. Teljesen reményvesztett lett szinte mindenki - hangsúlyozom - valamilyen szinten, valamilyen okból mindenki!

Olyan érzésük van az embereknek, mintha valamilyen ideiglenes helyzetben lennének, tengődnének. Szinte mindenki csak vár és vár, és még mindig csak vár és vár arra, hogy legyen már vége ennek az áldatlan állapotnak, történjen már valami jó és normális dolog.

Ezeket tapasztalom, szinte nem, vagy alig lehet kimozdítani a betokozódott állapotukból az embereket. Csak arról beszélnek, hogy mi lesz, ha nem tudja fizetni a számlákat, mi lesz, ha jön a végrehajtó, ezt meg azt mondták a tévében, mi lesz, ha nem lesz ez, nem lesz az, nem lesz cukor, meg ki tudja még miken tudnak sopánkodni.

De folyamatosan!

Ha valami értelmesebb dolgokról beszél valaki, akkor lehet látni, hogy meghökkennek és a félelem lesz úrrá rajtuk, nem mernek még véleményt sem mondani, mert félnek, hogy valaki ezt is elárulja és nem lesz neki még az sem, ami még van jelenleg. Hát lehetne még sorolni a tényeket, de ezek a tendenciák napjainkban. Nem csak Nógrád megyében van így, hanem Budapesten és más településeken is tapasztalható, mondhatni, hogy országos jelenség.

Na így nehéz lesz azt és úgy formálni, amit szeretnénk, szeretnének, mert már nem mozdul szinte semmire a nép. Mert csak várnak, várnak és sóvárognak.

Ezek miatt még mindig ne gondoljátok azt, hogy pesszimista vagyok!

Csak az akadályok egyre nagyobbak és nem csak a zsarnokság részéről, hanem az emberek miatt is. Mert a hatalom, amit ellenünk, hátrányunkra tesz az csak játékszer, szinte semmiség, nevetséges, röhejes, főleg amit az alkotmányozással produkálnak.

A baj, a nagyobb baj az emberekben, a népben van, mert nem tudnak megszabadulni a saját béklyójuktól.

Ezért nehéz jó döntés hozni például abban, hogy érdemes-e hagyni, hogy még rosszabb legyen, és erre majd fellázad a nép, vagy ha hagyjuk, sodródunk tovább, akkor mindent behálóznak, teljesen leszűkítik a mozgásterünket, és már annyit sem tudunk megtenni, amit még most megtehetnénk.

De a lényeg, hogy valamilyen összefogás nélkül hatékony és tartós eredményt nem lehet elérni.

Lehet fitogtatni a tudást, a jól tájékozottságot, írogatni a történelem sokféleségéről, bizonygatni a valóságát és írogatni, beszélni arról, hogy mit tesznek a kormányok, a zsudákok, mi nem jó, mi lenne jó, stb.

Az emberekkel, a néppel kevesebben, kevesebbet foglalkoznak, akikre szükség van a cél érdekében. Például: hogyan tudnának megszabadulni hibáiktól, rossz szokásaiktól, irigységüktől, egymással szembeni ellenségeskedésüktől, áskálódásuktól, kétszínű, álszentes, rosszindulatú, stb. viselkedésüktől, berögözött gondolkozásuktól, stb.

Ezek a tulajdonságok sajnos szinte mindenkiben benne vannak különböző arányokban az intelligencia függvényében.

Hogyan lehet várni az emberektől, a néptől eredményre vezető reakciókat, cselekedeteket - még a saját érdekükben is - a zsarnoksággal szemben, ha az emberek - gyakori esetben - még közvetlenül egymással szemben is a fentebb leírt viselkedési kultúrával rendelkeznek, léteznek.

Ezért nagy jelentősége van annak, hogy hogyan bánunk egymással, hogyan segítjük és tanítjuk egymást. Az embereket szembe kell állítani a hibájukkal, meg kell mutatni a tükörképüket és meg kell magyarázni, tanítani, hogy a rossz gondolkozások, szokások nélkül hogyan lehet egymással szemben emberségesen viselkedni, segíteni, támogatni egymást, hogy jó közösségben és összefogásban tudjanak élni, és fel tudjanak lépni hatékonyan a rosszakaróikkal szemben.
Végül idézek egy pár sort a végtelen tudatosság vagyunk című írásból, mely így szól:

Fogadd el, hogy az emberi értékek érvényesüléséhez vezető út az, hogy először mindenki saját magában, majd a saját háza táján „sepregessen”, tegye helyére, rakja rendbe az isteni értékű erkölcsi normákat ahhoz, hogy tisztességesen helytállva, hitelesen tudja képviselni magát a közösségben, a társadalomban.

Így lehet esély a győzelmünkre, az élhető életre!

Baráti üdvözlettel: Váradi Sándor