Betartás

Alábbiak a „betartás” fogalmáról, elemzéséről, létjogosultságának elengedhetetlen fontosságáról tesznek bizonyságot.

A betartás létezésünk lényeges és megkérdőjelezhetetlen lételeme.

A betartás alapvetően a bizalom okvetése.

A bizalom fogalma, szigorúan megszabott játékszabályok betartása!

A betartás egy olyan felelősségteljes elhatározás, melynek a megcselekvése igen vagy nemleges hozzáállással történik. Bármely változatban történik, következményei vannak, vagyis elmaradhatatlanul kell, hogy legyenek, mert a betartás értelmezése ezt megköveteli a mihez tartás végett.

Néhány gondolat, tények atekintetben, hogy a betartásnak milyen jelentősége van az életben, az emberi viszonyokban. Milyen „vetületei”, kihatásai vannak?

A betartás mint fogalom jelentősége nagymértékben befolyásolja az élet értelmét, irányát és meghatározza az emberi kapcsolatok alakulását is.

Ezért nem mindegy, hogy mit tartunk be!!!

Tulajdonképpen mindenki betart valamit és sok mindent nem!

Többnyire ezért uralkodik ekkora káosz (a földön), amiben élünk!

Az életben, az emberi kapcsolatokban a meghatározott, kialakított elvek, kötelezettségek, „játék”szabályok betartása szolgálhat jó (erkölcsi, morális-emberi…) és rossz (ártalmas, pusztító...) érdekeket, célokat. Bármely vonatkozásban a cél szentesíti az eszközt, a betartást. Ezért ebből kiindulva az elvek, a „játékszabályok” betartása a célok eléréséhez döntő szerepet kényszerít ki az ember életében.
A betartás követése, elvégzése alapvetően erkölcsi kérdés, mely működik lelkiismereti és elkötelezettségi alapon, mindkettő esetben erős hatással bír az emberre, mert felelősségteljes elhatározás.

A betartást sokféle szempont alapján lehet értelmezni, megközelíteni, kialakítani, összekapcsolni a logikus elvekkel, és végül kivitelezni – megcselekedni! Tehát a betartás fogalom kialakításának szabadsága ebben nyilvánul meg, viszont a korlátozottsága abban, hogy megalkuvás nélkül, határozottan döntés elé állítja az embert.

Ha betartja, akkor magára nézve erkölcsi kötelezettséget vállal fel, ha nem tartja be, akkor viszont erkölcstelenséget követ el, és ezek függvényében a megcselekvése emberi értékmérő tényező, valamint jelentősen behatárolható, minősíthető az emberi tartalom is. Tehát ezek eredményeként tényként szembesülünk azzal, hogy kivel állunk szemben. A betartás, vagy nem betartás csak teljes egészében igen vagy nem hozzáállással fogadható el és tartható be. Nem fogadható el és nem engedhető meg az igen is, meg nem is, kicsit, vagy részben való betartás, valamint az önkényesen tetszés szerinti részleges betartása valaminek, vagy valakivel szemben…, mert így ugyanúgy, mint a matematika alapszabályában is a műveleti jelek vonatkozásában a plusz-mínusz előjelet összevonva negatív eredményt kapunk!

Eszerint ebben az esetben, aki csak részben tartja be, amit teljesen kellene betartania, számára csak illúziót, önmegelégedést, míg a másik félnek pedig súlyos érzelmi, erkölcsi csalódást okoz. Ennek okán a bizalomvesztés egyértelmű és nem rejthető ”véka” alá sem.

Szigorúan, következetesen elmarasztalandó, lefokozandó, vagy egyéb szankciók alkalmazása és ezirányú hathatós kezelés foganatosítása minden esetben és elengedhetetlenül megkövetelendő! Mert ezek elmaradása esetén csak a rossz és rosszabb, hibák és még nagyobb hibák elkövetése, halmozása, megtapasztalása, ezekkel való szembesülése várható! Szinte kivétel nélkül, előbb vagy utóbb!

Mindezek után nem lehet kivétel semmilyen kiváltságos, rangos, rangon aluli, értelmiségi, vagy kevésbé művelt, tudatlan ember sem, egy szó, mint száz, mindenkit egyformán kell kezelni és alkalmazni vele szemben az erkölcsi normákat és a szankciókat. Vagy mégsem!? Talán itt egy kiegészítés szükségeltetik! Miért? Mert aki közszereplést, vagy bármilyen közösség irányítását vállalva vét, azt mindenképpen és mindenki mással szemben kiemelendően és súlyosabban kell elmarasztalni, megbélyegezni és ítélkezni felette.

Ide kívánkozik még az a gyakorta tapasztalható változat is, miszerint valaki betartja a betartandót még akkor is, ha vele szemben a másik fél, társ nem tartja be a rá vonatkozó részt, elhatározást, vagy a kölcsönösen kialakított „játékszabályokat”, ennek egyenes következménye a bizalomvesztés. Ez esetben nem fogadható el viszonyítási alapnak a megszegő fél vagy társ, mert a betartó nem változtathatja meg, vagyis nem engedheti meg magának a csorbulást, másképpen, önmaga lealacsonyítását azzal szemben, aki semmibe vette a betartás szükségességét. Itt is elmaradhatatlan az elmarasztalandó felelősségre vonás.

Semmiképpen nem kerülhető meg, mert még a jelen pillanatában nem látható, de végeláthatatlan következményeket von maga után. Ha mégis elmarad az elmaradhatatlan számon kérés, akkor egy másik súlyos és káros tényezővel állunk szemben, ez nem más, mint a felszínesség, a közöny. A közönyt, mint jelenséget is teljes mértékben nevezhetjük az emberiség, az emberség pestisének! Sajnos gyakorta tapasztalható, hogy a közöny uralkodó szerepet tölt be az emberek többségében, kényelemből, felelősség alóli kibújás, kettős mérce, stb. fenntartása miatt! Ezért a közönyt és a betartás ellenkezőjét, a nem betartást is „tűzzel-vassal” irtani kell, mert nem tartalmaznak emberi minőséget, a romlás, a pusztulás előidézői és megtestesülései!

Viszont ha a betartás az emberi viselkedésben állandó, domináns szerepet tölt be, akkor már nem a problémák halmazával kell foglalkoznunk, hanem az emberi alkotások, boldogságok és értékek csiszolásán, tökéletesítésén fejtjük ki igyekezetünket, melyek egyenesen a természetes Isteni törvények, értékek szerinti működésével, betartásával járnak.

Megvolt Bennetek a türelem, hogy végigolvastátok, legyen meg Bennetek a türelem, hogy gyakoroljátok.

Váradi Sándor

2011. január 15.