Végtelen az emberek ostobasága, vaksága.
Miért?
Mert nem veszik észre, hogy amiben élnek - a valóság - csak egy illúzió. Hihetetlen számukra az a valóság, hogy ez a valóság. Nem hiszik el, hogy többségében ők tartják fenn ezt a valóvilágnak hitt állapotot, az újabbnál újabb ígérgetéseknek bedőlve még asszisztálnak is hozzá a jó, a jobb reményében. Nem akarják tudomásul venni, hogy ezzel önként teszik ki magukat a céltalan gyötrelemnek és a hiábavaló szenvedésnek.
Kedves olvasó!
Ismered azt a titkot, ami téged is homályban tartott, és tart még most is? Azt a helytálló igazságot, ami még mindig akadályoz a boldogulásban, amely így szól: miszerint az elmebetegség egyik meghatározása, hogy újra és újra ugyanazt tesszük, miközben eltérő eredményre számítunk. Bizonyos mértékben - inkább nagymértékben(!) - mindnyájan elmarasztalhatóak vagyunk ebben. Őszintén szembe kell nézni ezzel és határozottan cselekedni.
„Ki egy nagy cél érdekében mindent kockára tenni fél,
Vagy nagyon retteg sorsától, vagy mint ember keveset ér”
Vagy nagyon retteg sorsától, vagy mint ember keveset ér”
Bevillant egy gondolat az írás közben, a valósággal kapcsolatban. Egy „álom”mese. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy… :( ? húúú… de miről is szólna? :( …? :) Ja! Jobbágysors merengő való - vál - ságáról…? vagy, mondjuk az értelmesség és a lelkiismeret nélküli emberlények álomvilágának szabadvakolós valóságáról…? Hmm, meseszép lehetne?
De kinek, kiknek?
Kitt – katt…
három...kettő...egy...zéró...
az agyam túlmelegedés miatt legalábbis leállt, de szerintem felrobbant
az agyam túlmelegedés miatt legalábbis leállt, de szerintem felrobbant
***** * * * * * *
…egy…kettő…három, taps!
De mégis folytatom, mert nem adom fel!
Amíg nem adom fel, nem tudnak legyőzni!
Nézzük tovább a helyzetet.
Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Látszat. Árnyék. Kábulat.
Lételeme: a semmiségek, mert most a valóságnak tartalma csak érzékcsalódás, agyrémes „lidércálom”.
Csak nézd és figyelj! „Minden a saját maga visszája, minden a feje tetején áll. Az orvosok lerombolják az egészséget, az ügyvédek lerombolják az igazságot, az egyetemek lerombolják a tudást, a kormányok lerombolják a szabadságot, a média lerombolja a tájékoztatást, és a vallások lerombolják a spiritualitást.”
Egyetértesz vele?!
Ha már az egyikkel igen, akkor olvass tovább!
Mit számít, hogy gyalázatosan cselekszenek, ha senki nem veszi észre?!
De a zsarnokok, a cionisták-zsidók tudják!
Mert még bölcselkedve felettébb ezt mondják! Nem számít mit tesztek, úgy is az lesz, amit akarunk! (többször elhangzott már ez szállóigeként)
Ez nem lehet így igaz!!! Felháborító! Te hogy tudod megemészteni? Valószínű, csak felemészt, még ha nem ismered be vagy el, vagy nem veszed észre, vagy eltereled a figyelmedet felesleges felszínes dolgokra.
Gondoljunk csak bele valóságában mennyire vagy közreműködő játékos.
Miért is?
mert még mindig vezettetjük magunkat szembekötve vakon
mert még mindig tűrünk és hagyjuk, megtűrjük aláztatásunkat
mert még mindig hiszünk nekik a jó reményében
mert még mindig bevesszük az összeesküvéses hazugságaikat
mert még mindig szembekötve vakon dolgozunk nekik alamizsnáért
mert még mindig a fejünket sok esetben a homokba dugjuk
(struccpolitika)
mert még mindig fizetjük a sárga csekkeken a közüzemi díjakat
mert még mindig nem fogjuk fel, hogy ezek a kizsákmányolóink
zsebeiben kötnek ki, s így is hozzájárulunk a kifosztásunkhoz
mert még mindig „toldozzuk – foltozzuk” azt, azokat, amit elénk
(a nép elé) raknak (köz-dolgok-érdekek, oktatás, orvoslás,
vallás, jogok-törvények, hírközlés, bank-hitel, stb.) játékszerként
mert még mindig csak azokkal foglalkozunk, amit diktálnak nekünk,
a saját játékszabályaik szerint, néha tiltakozunk, petíciózunk a
végtelenségig
mert még mindig meghunyászkodva, pitizve a kezük alá „játszunk”,
alárendeljük magunkat, „szolgálunk és védünk”
mert a mai valóság, amit elhitetnek veled az nem más, mint illúzió
mert még sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna
mert mint mindent - így a népbutítást is - tervszerűen hajtanak végre
Vigyázat! Ezek a parazitaviselkedési módszerek, melyek a legveszélyesebbek az EMBER számára, mert észrevétlenül alattomosan burjánzó módon terjeszkednek és bekebeleznek mindent, ami az útjukba kerül. Ezt hívják úgy, hogy szenvedéssel járó végzetes lassú halál. Ami előbb utolér, mint gondolnád.
Ráismertél?l Vágod?!
Ember! Most hozzád szólok! Neked így jó? Így akarod még mindig? Biztos?!!!
Mert a kérdés az, hogy akarod-e a változást, vagy megpróbálod a jelenlegit „toldozni – foltozni”, lavírozni benne az „elit” által megszabott, meghatározott feltételek mellett.
De tudd, hogy a nemzet teste, lelke, jelleme pusztulásnak van kitéve - alávetve mindaddig, míg sorsa irányítását saját kezébe nem veszi.
Mindezekre egyetlen elégséges válasz adható, hogy: Elég volt!
De még egy gondolat erejéig Gandhi híres mondását említve:
„Néhány ezer angol nem tudna uralni 600 millió indiait,
a 600 millió aktív közreműködése nélkül.”
Ez igaz minálunk is.
Néhány száz bitorló bitang nem tudna uralni „10” millió magyart („állampolgárt”), a „10” millió aktív közreműködése nélkül.
Tehát:
Ráébredés arra, hogy az efféle ideológiáknak semmilyen létjogosultsága nincs a normális, igaz, erkölcsös, becsületes, békés világhoz, miután az emberek elkezdik tudatokosan el/leválasztani, kitörölni magukból ezeket a fölösleges, mi több ártalmas nézeteket a saját – fejlődésük - érdekében.
El kell kezdeni felelősséget vállalni egész önmagadért, cselekedeteidért, jövődért és felelősséget érezni másokért!
Emlékeztetőül egy kis kitérő a „sorsfordulásunk” buktatóira, elsősorban amiket ki kell törölni az életünkből: a közöny, a fásultság, a tunyaság, a szalmaláng, a megalkuvás, továbbá a csalás, az önzés, a haszonlesés, az álszent, a szemforgató, képmutató viselkedéseket és az ezeket képviselő emberszerű lények megrögzöttjeit.
A viszonyítás, ami mindenkire vonatkozik, az hogy a hitelesség mértéke és a tudatosság szintje megfelel az egyénben lévő igazság/hamisság arányának.
„Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja?
Te magad tudod.
Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.”
Kéretik egyfajta önmegismerésre, önvizsgálatra késztetni az embert, emberként. Mert a tükör varázsát nem csak a külsőségekben kell felfedezni, meglátni, hanem a belső énben, lelkivilágban, emberi értékben, s ezek azok, amik a külsőségekben is megnyilvánulnak, azaz az ember igazi tükörképe. Továbbá a gondolataink, érzelmi világunk is megnyilvánulnak a valóságban. Tehát ami belül, az van kívül is! Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Miután ráébredsz arra, hogy választanod kell, és új utat választasz, s ekkor elhagyod a kifordított régit és új útra térsz, jó esetben nincs más választásod, rossz esetben pedig fenntartod a szokásaiddal együtt a már fenntarthatatlant, a romlással, pusztulással együtt.
Mit számít, hogy az elméd működik-e vagy se,
mert ha nincs szíved s lelked, semmit sem ér!
Összefoglalva: Tehát ok – okozat elv alapján ahhoz, hogy tisztán tovább tudj lépni a fejlődésben, a fejlődésedben, tudomást kell szerezni a múlt és a jelen történéseiről, meg kell ismerni az okokat, és meg kell értened az összefüggéseket is, hogy azokból okulva tudj megfelelően cselekedni, eredményesen tovább lépni. Mindehhez a saját fejlődésedben, lépéseidben szükséges önvizsgálatnak alávetve szembenézni a saját hibáiddal. Le kell tudni vetkőztetned magadról az eddig rád rakódott szennyeket, rossz szokásokat, gondolatokat, mert csak így lehet magaddal és másokkal szemben tiszta lelkiismerettel és felelősséggel helytállni. Elengedhetetlen az olyan fejlődés, ami az emberi értékek tiszteletben tartásáról és az önzetlen együttműködésről szól.
Végül „elnézést” kérek az esetleges megbotránkoztatásokért, de ideje már világos és egyértelmű szavakat megfogalmazni, leírni és a valós tényekkel foglalkozni, tehát a célom nem más, minthogy felébresszelek és felrázzalak az igazságtalanság szomorú valóságából.
Azon embertársaimhoz szólok, akik hajlandóak felfogni, megérteni, és képesek elgondolkozni, cselekedni is. Továbbá hozzájuk is, akik a felelősség, az értelem széles skáláján mozognak és tisztelet azon keveseknek, akik ezeken túl vannak és hasonlóképpen gondolkoznak, s cselekszenek.
A késztetésben motiváljon az a cél, irányelv az embertársad iránt, ami a javát, a jobbulását szolgálja legalábbis szellemi, értelmi, jellemi téren, hiszen két ember azért találkozik egymással a segítő jó szándék, ha úgy tetszik, az Úr rendeltetése szerint, hogy tanítsák egymást. Ami az egyiknek hiányossága, a másiknak gyengesége lehet, ezt meg kell tanítaniuk egymásnak. Nem rivalizálni kellene, mert ez csak romboló hatással bír. Remélem, egyet értesz vele!
Kérlek, mindezeket ne kívülről jövő tényként fogadd el, hanem gondolkodj el rajta. Az elkerülhetetlen akadályokat pedig fejlődési lehetőségként fogd fel, mert minden vég után új kezdet következik.
„Minden nagyszerű dolog derűs szívvel érettetik el!”
…de lassan feltámad az új erő erkölcsében, megújul majd az ország, és végre büszke lesz minden emberfia.
… Te kikhez akarsz tartozni?
„Ez a kérdés, válasszatok!”
Váradi Sándor
2011 Február 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése